Házas társas

Utolsó kommentek:

Luzer User 2019.05.14. 00:26:30

@WLaci: Köszönöm szépen, igazad van. Maximálisan. Mond meg légyszi, mit tenne egy férfi? Komoly a kérdés, nincs benne szarkazmus.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

WLaci 2019.05.13. 20:38:29

@Luzer User: Legyél már férfi b+
Másrészt meg menj pszichiáterhez, mert szerintem erősen depressziós vagy.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.10.16. 14:26:52

Tudja valaki, hogy mi van a bloggazdával?

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.10.13. 14:30:06

@NolittleCat: Szia! Tök véletlenül néztem be, és nem régen írtál :)
Igen, a jelek egyértelműek. Pont erre gondoltam, hogy még nem elég stabil a kapcsolata, azért van itt. Egyébként miért lenne ott, azzal, akit nem szeret, nincs rá szüksége? Annyi gerinc meg nincs benne, hogy elmondja, és elmenjen. Itt én adom be a válást, rontva a "statisztikát".
A mit akar, mi legyen a továbbiakban kérdésre a "nem tudom", nem válasz. Illetve az, és arra is megy ki, hogy hátha kihuzza addig, hogy én megyek el. Lehetséges.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

NolittleCat 2017.10.13. 14:11:16

@Luzer User:
Nagy valószínűséggel van valakije. Egyértelmű jelek: idegesíted, miért vagy ott, új cuccok, még ne váljunk el (lásd: még nem elég stabil az új kapcsolata).
Az élet rövid, légy boldog, engedd el, ami miatt szenvedsz. A válás se lelkileg, se pénzügyileg nem kifizetődő hobbi, de senki nem mondta, hogy az lesz.
Nyiss a világra, próbálj meg újjászületni, ismerkedj, szerezz új barátokat, netalán új kapcsolatba, szerelmbe is keveredhetnél, ha úgy alakul.
Statisztikailag különben bizonyítható, hogy a nők adják be a válókeresetet, nem a férfiak.
Tiszteld magad annyira, hogy szeresd magad.
És ne hagyd, hogy bárki a gyerekekkel zsaroljon, az én párom felesége azt csinálja...

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

FlybyWire 2017.10.11. 09:16:29

Május óta nincs komment? Remélem, azért mert minden OK?
Bár tudom, naiv vagyok...

Bejegyzés: Társ nélküli házasságok

Morpheus. 2017.09.25. 08:11:35

Nagyon sok a menthetetlen, mégis kényszerből fenntartott házasság, melyben csak áldozatok vannak. Áldozat mindkét fél és áldozat az összes benne élő gyermek is.

Bejegyzés: Társ nélküli házasságok

Luzer User 2017.09.18. 01:46:01

@Cica7: Szia!
Köszönöm szépen, nagyon megtisztelsz, valószínűleg élni fogok vele.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Cica7 2017.09.17. 17:34:26

@Luzer User:
Köszönöm szépen!:)
Privátban írnék részleteket inkább.
eper101@gmail.com
Ide írhatsz....:))

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.09.17. 16:18:04

@Cica7:
Örülök, hogy rendeződik az életed! Nekem sincs más választásom, újabb "beszélgetés" vár rám. Ma, vagy holnap sort is kerítek rá. Menni kell, de hogy hová, azt nem tudom sajnos.
Miért tartott ilyen sokáig a válás? Vagyonmegosztás, vagy más miatt? Ha az előbbi, akkor nagy gond nem lesz, nem viszek semmit, itthagyok házat, berendezést, autót. Nekem már úgysem sokáig kellene.
Persze, más lesz a helyzet, ha a gyanúm beigazolodik, (hogy van valaki a képben) akkor ő fog menni egy bőrönddel.
Sok sikert, legyen szebb az életed, mint volt!

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Cica7 2017.09.17. 16:01:16

@Luzer User:
Mostanában nem olvastalak, nem igazán követtem az eseményeket.
Lefoglalt a saját életem.Írtam már néhány mozzanatot, talán Te is tudsz meríteni belőle.
A nyáron véget ért a válóper nálunk, első fok után, másodfokon végre jogerősen, majdnem két év után.
Lelkileg nagyon nehéz volt végigvinnem, totálisan rámentem egészségileg, de itt már mindegy is volt, hiszen az előző évek is a lelki terror jegyében teltek.
Az lebegett a szemem előtt, hogy végre nyugodtan fogok élni, nem a mellettem élő ember kénye-kedvének kitéve, hogy éppen milyen hangulata van és szól vajon hozzám vagy nem szól hozzám, hozzámér-e vagy sem....
Senki nem érdemli meg, hogy így kelljen élni, hogy átnézzenek rajta és semmibe vegyék, megalázzák nap, mint nap.
Amit tanácsolni tudok Neked és mindenkinek, hogy ne a másikra várjon, ne dőljön be a szép ígéreteknek és a jobb napok miatt esetleg félbehagyja a válópert, mert a másik ember nem bújik ki a bőréből....
Engem is próbáltak először szép szavakkal, majd zsarolással, nyílt gyűlölettel, megfélemlítéssel jobb belátásra bírni, de kitartottam.
Végigcsináltam.
Lassan kezdek magamra találni, kezdek megerősödni lelkileg, vannak feladataim a gyerekek körül, elfoglalom magam, nem kell senkit kerülgetnem, aki már évek óta nem szeretett, csak tartott maga mellett, mert kényelmes volt neki így.
Egy élete van mindenkinek, és még egyedül is jobb élni, mint néma terrorban....

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.09.14. 01:28:31

@villamosenergia: @NolittleCat: Sziasztok!
Nem tudom, hogy olvassa-e valaki még..
Sajnos a helyzet nem lett sokkal jobb :(
Túl vagyunk egy újabb "beszélgetésen". Megkérdeztem kb. 4 hete, hogy hogyan tovább? Lát-e valami reményt, hogy jobb lesz a "házasságunk', vagy váljunk el. Nem volt veszekedés, csak elmondtam hogy én ezt így nem bírom tovább. A senkinek nézést, a hozzám sem szolast,stb. A válasz csak annyi volt, hogy " nem tudom". Nem értettem, mi az, hogy nem tudja? Akarja, vagy sem? Én a válás mellett érveltem ezek után, megemlitve, hogy sok hasonló esetet olvastam, a válás jobb megoldás, mint a gyülölködő rossz kapcsolat. Én semmit nem viszek el, minden marad itt, de legyen inkább vége. Egy bizonytalan "várjunk még egy kicsit" volt a legtöbb amit ki tudtam húzni belőle. Mire, meddig, azt már nem tudja. Az még megerősítést nyert, hogy nem szeret. És különben sem foglalkozom a gyerekekkel. Azt mondta, hogy mindketten kijelentették, hogy azért nem is jönnek hozzám, mert úgyis nemet mondok. Nagyon - nagyon sajnálnám, ha így lenne. De ez nem igaz. Minden nap én jövök haza, hozom a kisebbiket és velük vagyok, enni adok, beszélgetek velük, amíg hazaér. Ha kell, akkor utána megyek vissza és folytatom a munkát. Ez az iskolaidőre vonatkozik, nyáron felváltva voltunk velük. Közös nyaralas idén 3 napból állt :( Amikor levittem őket, aztán amikor születésnapot ünnepeltük, és amikor hazahoztam. Én is szabadságon voltam, de inkább mentem dolgozni, mint hogy ott is a "láthatatlan ember" módban legyek. Jól is gondoltam, mert ahogy leértünk az üdülőbe, nem a dupla ágyat foglalta el, oda feküdjön az egyik gyerek, mert ő nem fog SENKIVEL egy ágyban aludni. (itthon is évek óta a kanapén alszom a nappaliban, ő a 210x160-as ágyon. Mert horkolok, hangos az ébresztő órám, meg nincs elég hely, mert álmomban hozzá bújnék).
Ennyi volt a nyaralásom,meg az hogy én fizettem ki, ahol nem is voltam. Ő volt a barátnőjével külföldön is 3 napot, mert az jár neki. Ha csak tudok, vállalok hétvégi munkát, hogy ne legyek itthon. Csak a gyerekek hiányoznak nagyon! Még a nyáron volt, hogy haza kellett jönnöm mert nem éreztem jól magam. Láttam hogy nem örül, de már szombaton sem voltam jól, vasárnap meg alig tudtam elmenni, délutánig bírtam, és hazajöttem. Úgy gondoltam hogy 2 napot pihenek, de hát szünidő volt, itthon volt, így 1½ nap után inkább elmentem, mert nagyon csúnya, kiabálós veszekedés lett, egy hülyeség miatt. Az ok inkább az volt, hogy nem számított rá, hogy 2 napot el kell viselnie engem itthon. Eddig is tudtam hogy nem számíthatok rá, ha beteg leszek, most már biztos. Pedig erős a gyanúm, hogy komoly betegségem van. Igazából a haláltól nem félek,(megoldás mindenre) csak az oda vezető út..
A beszélgetés óta, (ami sokra nem vezetett, de a végén mondtam, hogy szóljon ha már tud választ adni, még nem válaszolt) egy kicsit enyhébb a hangulat. Beszélgettünk, szóba áll velem. Majdnem azt hinném, hogy változik valami, de láttam egy levélrészletet, amiben az egyik "tanácsadó" kérdezi, hogy akkor beindult az "arany asszony" projekt? Azt már nem láttam hogy mit válaszolt, valami olyasmit, hogy nem akar ő aranyasszony lenni.
Akkor miért nem hagyjuk már abba?
Én még mindig próbálok kedves lenni, virág, bókok, de eltol magától, ha a közelébe kerülök, befeszül, szinte hallom, hogy hozzám ne érj!
Egyébként szerintem van is már valakije, mert évek óta most fogyott valamennyit, (meg is dicsértem, hogy milyen csinos), új melltartó, új sexy csipkés bugyi, cérna karkötő, amit napokig rejtegetett az órájával. Máskor az az első, ha hazajön, ora le. Most az volt az utolsó este, és az első amit felvett. Rákerdeztem, hogy mi az, "szerencse karkötő", a barátnőjének is van..
Gondoltam is, hogy aha, nekem meg tollas a hátam.
Ennek ellenére én még mindig érzek valami szeretetet, és reménykedem. De miben? Olyan vagyok, mint a kutya, egy jó szóért már hálás vagyok. Minden este gyomoridegességem van, hogy hátha ma.. De nem.
Már 405 nap telt el sex nélkül. (nekem legalábbis)
Nem tudok okos lenni.
Várjak, vagy szedjem a bőröndömet és neki az éjszakának?......

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

NolittleCat 2017.07.05. 12:09:48

Nagyon jó a blog és az írás szerintem! Remek témát dolgoz fel.
Csak egy költői kérdést tennék fel. Akik ebben a szituációban élnek nap, mint nap azok nem gondolnak a gyerekeik tényleges jövőjére? Arra a jövőre, amit majd nem lehet visszacsinálni, amit nem lehet pénzzel és színjátékkal majd elintézni a későbbiekben? Mint elvált szülök gyereke mondom azt, hogy majd tíz vagy húsz év múlva mi lesz a szeretett porontyokkal?! Erre nem gondoltok?! A gyerek azt a normát hozza majd a saját életében is, amit otthon lát. A kihült kapcsolatokat, a szeretet hiányát (amit nem lehet eljátszani). A gyerek akárhányéves nem hülye! Csak azt nem veszi észre, amit nem akar (még) észrevenni. Majd ha nem lesz normális párkapcsolata, nem fogja érteni, hogy miért történik vele az ami történik, furcsán viseli a dolgait s nem érti, hiszen ezt a normát látta, akkor majd gondoljatok vissza arra, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. Én sohasem ítéltem el a szüleimet azért, hogy elváltak. Kicsi voltam akkor, de most is belátom, hogy nekem ez így jobb volt, egy dolog volt, amit anyukám (akivel együtt maradtunk a bátyámmal) el_aszot, de azt rendesen. Nem hozott új párt a családba, mert azt vallota, hogy a gyerek az első! Ez nem volt jó, sérültünk én is és a bátyám is ma már 27 év elteltével a válás után szemmel láthatóak a nyomok. Nem volt apaképem és ami a legszomorúbb a bátyámnak sem. És ez nem jó, nem láttuk a szeretet, hogy a szülők törődnek egymással én így lányként kemény lettem, látszólag jéghideg és flegma (pont az ellenkezője vagyok), nem beszélve arról, hogy az idősebb férfiakhoz vonzódom és egy kapcsolatban sem tudok megmaradni hosszútvávon (pedig szeretnék!!!), a bátyám képtelen az érzései kifejezésére és egy nő sem tud mellette megmaradni, pedig mindent megad nekik. Háhh könyvet tudnék írni arról, hogy mennyire el tudja cseszni egy szülő a gyereke életét szimpla jóindulattal :_(
Szerintem egy szülő egy dolgot tehet! Nem hazudik a gyereke képébe nap, mint nap! Nincs színjáték és boldog pont... Ha ez egy másik kapcsolat akkor ott és nem áldozza fel magát "a gyerekért".Én aztán egyáltalán nem vagyok ezért az áldozatért hálás!!! Sőt mindig is úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás az össze rosszért és boldogtalanságért :( Hiszen a gyerekek miatt volt minden. Hmmm...a megoldásom az volt, hogy mióta az eszemet tudom minkét szülőmmel megszakítottam a kapcsolatot, így érzem jól magam. És rettenetesen szenvedek ettől és szégyellem de ez van. Nem akarom, hogy az én leendő családomban részt vegyenek és megmérgezzék azt, nem kívánatos a szerepük számomra.
Tudom és érzem, hogy cselekedeteik nagyban befolyásolták a mostani személyiségemet, hogy miként élek meg dolgokat és ez huszon év múlva derült ki! Köszönöm, de én ezt nem kértem.
Tehát ne hazudjatok nekik kérlek, legyetek boldogok és abban mesterkedjetek, hogy a ti boldogságotokat, hogy tudjátok az övékkel kilogiszikázni! És, hogy szeretetteljes, jó példát vigyenek majd magukkal tovább.
Mindezt potyogó könnyekkel írtam le és utóiratként csak anyit tennék, hozzá, hogy most egy olyan kapcsoaltban vagyok benne, ahol a két szerelmes fél nem lehet boldog, mert a férfi nem válik el a gyerekei miatt egy 10 éve kihűlt kapcsolatban.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

harcimarci12345 2017.06.18. 05:53:41

Nah, hàt mintha a sajàt èletem olvasnàm. Nàkunk mondjuk egy gyerek van ès most lesz 2 èves. A felesègem a szülès óta ebben a "vèsz àllapotban" van. Persze minden rossz ès baj egyèrtelmű forràsa èn vagyok. A szemèt sz@r apa aki nem foglalkozik "velünk". Mert ugye van ő ès a gyerek. Mint az antant. Ès van apa a szemèt nàci. 2 èv alatt a kapcsolatunk a felegekből a pokol legmèlyère süllyedt. Se szeretet, se megbecsülès, teljes kiègès. Komolyan megvàltàs bent lenni a munkahelyemen, ahol persze kapom az smseket hogy ma mikor vègzek mert mèg be kellene vàsàrolni, vagy elmenni ide oda amoda.
Mikor a kiosztott feladatok vègère èrek ès 2 órâval a munkaidő vège utàn hazaesek màr jön is lecseszès cunami. Hol jàrtam mit csinàltam mièrt ezt a fajta wc papírt hoztam mièrt nem a mâsikat ennyit se lehet ràmbízni, jah ès persze ma se làt a gyerekem ès milyen apa az ilyen. Èn màr biztos vagyok benne hogy vàlni szeretnèk csak azt nem tudom mikor. A gyerekem imàdom de ezt a lègkört nagyon nehezen viselem. Ez szètràgja a lelekem ès az idegrendszerem.

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

kutyáslány 2017.06.05. 14:15:56

@Luzer User: Én nőként éreztem ezt sokáig, ugyanígy második házasság ugyanilyen kudarca után. Most ne nőkön gondolkodj, hanem hogy magaddal békében tudj lenni, az meg esélyesen együtt nem fog menni, ha a másik fél nem vesz részt benne. A tehetetlenségnél gyilkosabb dolog meg nincs. Tapasztaltam. :(

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.06.03. 17:46:17

@Cica7: Köszönöm szépen! Igen, lépni kellene valamit, de mit? Hová, miből, minek, kivel? Nekem már nem kell még egy nő (nem azért mert a jelenlegi kellene. Már nem.) Bocs, Te nő vagy, de én meg már gyűlölöm a nőket. Meglátok egy nőt az utcán, első gondolatom, hogy "de jól néz ki", és rögtön a második, hogy ez is csak egy szemét dög lesz. (vagy már az)

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Cica7 2017.06.03. 16:54:37

@Luzer User: Nagyon átérzem a helyzetedet...
Én is így éltem sok éven át, a második házasságomban.
Plusz kudarc az, akinek a második házassága sem sikerül, éveken át próbáltam kitartani, benne maradni, aztán már csak feleségből átvedlettem lakótárssá, majd gyűlölt megtűrt személlyé...nem szólt hozzám, nem köszönt, büntetett a hallgatással, átnézett rajtam, viszonya volt mindenkivel, aztán egyszer csak a családi baráti házaspár feleség tagjával is, de a rohadék nő is sunyított....:((
A hideg és kommunikációmentes évek pedig kihozzák az emberből az állatot és az az agressziót, főleg, ha egy normálisan gondolkodő ember nem érti, hogy miért viselkedik úgy a társa, mint egy pszichopata.
Nem kell senkinek sem így élnie, lenézve, megalázva és szeretetet kuncsorogva....
Ne várd meg, hogy idáig jussatok.
Minél tovább maradsz, annál jobban rámegy a lelked....:(((

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

Luzer User 2017.06.01. 22:19:11

@FlybyWire:
Szia!
Lehet, hogy igazad van, lehet hogy van, ahol működhet. Ez nem nálam van.
Nézd, mi nem veszekszünk, nincs vita. Mert nem beszélgettünk, sőt nem beszélünk. Illetve én próbálok beszélgetni, hazajön, megkérdezem, hogy mi volt ma, mi történt. Semmi különös. Ennyi. Aztán mintha ott sem lennék, de szó szerint. Mindenéből süt a "mi a francnak vagy itt, utállak, semmi közöm hozzád".
Tudod hogy milyen megalázó, úgy itthon lenni, hogy "láthatatlan" vagy? Egyszerűen nem vesz tudomást rólam. Sem egy köszönöm, ha valamit csinálok neki, sem egy dícséret. Úgy tesz, mint aki észre sem veszi. A múltkor este elég rosszul voltam, (nem igazán tesz jót ez a helyzet az egészségemnek), reggel eszébe sem jutott megkérdezni, hogy hogy vagy. Bazzeg az idegentől megkérdezi az ember, még ha nem is érdekli!
Legfeljebb bosszantotta, hogy nem döglöttem meg.
Ez a házasság már kifújt, nincs semmi jövője. Már én sem akarok mást, mint hogy vége legyen, ne lássam többé. Mint két rosszban lévő szomszéd, akik, mert kultúr embernek tartják magukat, köszönek. De közben azt gondolják, hogy dögölj meg.
Nagyon sokáig én még szerettem volna, ha rendbejön, de most már azt hiszem, nem akarom. A gyerekek miatt sem érdemes, ahogyan olvasgattam, annyira nem viseli meg őket, mint gondoltam. Én beledöglök majd, szó szerint, az biztos. Ami nem baj, mert úgy sem tudok hová menni. Eddig 1 lakást, meg egy házat felépitettem. Még egyet nem tudok, nem is akarok. Azt hittem hogy mennyivel jobb lesz majd nekem ez az "új élet". Hát nagyon megbántam. Ennyire még soha nem voltam megalázva, semmibe véve. Sajnos kihat a munkámra is, mert mindig ez jár a fejemben. 2-3 órákat alszom éjszaka, elegem van, ebből is, meg az egész életből. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy van valakije, mert valahogy ilyesmi voltam én is a régebbi házasságomban, amit nagyon - nagyon szégyellek. Most az akkori viselkedésemet bünhődöm. Az akkori magamból tudom, hogy csinálhatok én bármit, már nem érdekli.
Neked még "jó", mert veszekedtek. Az még valami érzelmet jelent. Nekünk már az sincs. Egyébként túl vagyunk a 300 sex nélküli napon. (igaz, a csúcs 510 nap)
Az utóbbi 6 évben összesen volt kb. 50 alkalom..
Már el sem tudom képzelni hogy "úgy" nyúljak hozzá. Kb.mintha egy ismerős nő lenne, akihez váratlanul hozzáérek, annyira lenne természetes. Ha esetleg megsimítom a karját, olyan reakciója van, mintha a villamoson tennéd egy ismeretlennel. A múltkor majdnem bocsánatot kértem. Lehet hogy vicces, de tényleg így volt. A lakásban úgy közlekedünk, hogy nehogy egymáshoz érjünk. Tudod :ajtóban félreállsz, "gyere csak", köszönöm, de gyere te..
Én soha nem bántottam, nagyon szerettem, nem tudom hogy mivel érdemeltem ki ezt az utolsó senki státuszt. Amit lehet, tudtam, megadtam.
Jobban elviseltem volna, ha amikor 6 évvel ezelőtt először szóltam, "hogy mi a baj?" akkor azt mondja, hogy elege volt belőlem, váljunk el,mint ez a lelki terror. Arra megy, hogy meddig bírom?
Hát eddig. Nekem ez az élet nem kell. Elég volt, eleget éltem, nem akarok tovább úgy élni, hogy láthatatlan, útban lévő senkinek érezzem magam.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. (vagy nem)

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért

FlybyWire 2017.06.01. 10:41:46

@Luzer User: nem elég "csak" a házimunka.
Nem elég "csak" az ajándékok, programok.
Nem elég "csak" bókolni, kedveskedni, támogatni.
Mindezek egyvelege kell, egészséges mértékben.
A már említett bugyuta "Fireproof" című film amilyen gagyerák, azért volt benne legalább 1 jó gondolat.
Tanulmányozd a nőt! Ismerd meg újra! Fedezd fel, derítsd ki, minek örül.
SOHA ne probáld meg érvekkel sarokba szorítva legyőzni, amikor shit teszttel kínoz.
Kurva nehéz, én aztán tudom.
De meg lehet oldani.
Én pl. tegnap szexeltem egy óriásit a feleségemmel, amit ráadásul ő kezdeményezett.
Pedig hétfőn még veszekedtünk. Csak nem álltam bele, hanem higgadtan, egyszer elmondtam a véleményem, utána hallgattam.
Másnap elnézést kért. 1 napra rá szex.

Ez az egész egy olyan érdekes kérdés, hogy rohadt sokat kell beleáldoznunk férfiként úgy, hogy egy ideig semmit nem kapunk vissza, és rohadtul nem érezhetjük, hogy megéri az egész, RÁADÁSUL nem szabad, hogy látsszon rajtunk sem az igyekezet, sem az, hogy mi most aztán áldozunk ám.... természetesnek, kéretlen, belülről jövőnek és NEM megalázkodónak kell lennie az egésznek.
Látszania kell rajtunk, hogy szeretjük és kívánjuk a nőt.
Ápoltnak, igényesnek, a lehetőségekhez képest vonzónak kell lennünk.

Rohadt sok dolog ez, egy bizonytalan célért cserébe?
AZ. Nagyon. Szinte mindenki feladja, és aki nem adja fel, annak se tuti, hogy bejön.

De ha bejön.... akkor nem csak a család, a gyermekek hangulata, lelki épsége miatt lehet megnyugodni, hanem a saját egészség és boldogság is kap egy nagy esélyt!

Bejegyzés: Amikor házasságunkban minden nap egy alku a gyerekekért
süti beállítások módosítása